Variációk embere ( - az agytröszt, jobbszél)

Dolgozott a polgármesteri agytröszt; vagyis a mester első embere, megállt középen, végtagjait ide-oda lóbálta, nyakát tekergette, s közben hülyeségeket beszélt. A többiek némán figyelték,  mert ezért kapták a fizetésüket, nem is keveset.

– Szórakoztatni kell a népet, mert akkor nem veszik észre, hogy nincs épkézláb vezetés. Mindig új, programokkal kell előrukkolni. Ezért kell most elbontani a Lakatos-házat. A romokra pedig a ősföldről néptáncosokat rendelünk, amire így együtt jó sok pénzt tudunk elszámolni. Elvégre az új rend, új ötletekkel; mi vagyunk, és egyébként alkotmányozási időszakban vagyunk. Ez pedig ennek az alkalomnak ünnepe. Itt a lehetőség. A birkák meg műsor híján amúgy is kijönnek port taposni. Az Ágas-ház felújítással meg nyerünk.  A múltkor ügyesen csinálták azt a kiugrást, a Halászyban, most - már vagy harmadszor módosítjuk az alapszabályt, - egy darabig mindenki ezen rágódott, de most majd lesz rend és új műsor; -  tért vissza a kitérő után az előadásra a mester alfele. Úgy tűnik, mintha történt volna valami. Színvonalasnak látszó program a ház hűlt helyén, egy kis porhintés, és a nép kajolni fogja. Meglátjátok; - mondta a colos, a megyében is jártas polihisztor. Mi pedig közben kilopjuk a ház alól a műemléki ágasfát. Erdélyben egy ilyesféle tárgy nagy kincs. Mi ezt háromfelé vágjuk és fifti-fifti, osztozunk. Mindannyian viszünk emlékbe egy darabot  az otthonunkba. Aztán, amikor már beleszürkülnénk ebbe a kisvárosi vezetésbe, és az emberek azt mondanák „Na jó, jó, de a városban még mindig káosz van”,  akkor jön beépített emberünk Charsz, s kissé félrebiccentve, magát, mint egy jószándékú madárka, odaül a klaviatúra elé, és keserű hangon elnyekergi: már nem bírja ezt a Fideszes városvezetést. Most mégis a nyilvánosság és Fo-lak a legnagyobb gond, Ő az egyedüli ellenzék, aki folyton szabotál, egyesül. A többi egyesüléssel nincs annyi, mint ezzel egymagával. Mindenki kussol rajta kívül. Így lassan nem lesz, aki aláírja a rafináltnál rafináltabb árajánlatokat, a furábbnál egyre furább megbízási szerződéseket, majd a végén az átutalást, mert mind napvilágot lát. A múltkor is milyen nagy felhajtást csináltak abból a 3,2 millióból, amikor azokat a laptopokat megszereztük. Pedig milyen sima ügynek látszott. Most meg az ágasfáért cirkuszolnak. Hiába mondom, hogy korhadt volt, már nem hiszik el nekem. Az a süket tetődoktor is alig tudta elvágni, annyira meg volt kövesülve, de nekik is erre fáj a foguk, hát ezért kivettük és háromfelé vágtuk, hogy nyomát ne leljék. Mi pedig az építész Zolival közösen kiötletelve, gondosan bepótoltattuk egy másolattal. Nem mindegy, hogy mit lát az ide vetődő városi paraszt? Mit tudja az, a XXI században, hogy mi a XVIII századbeli abból az Ágas-házból!  Ők amúgy az ágasfát csak a csúzliból ismerik. annak meg mi köze a régi házhoz? Igaz ennek sem, de hát ezt meg gondolom, nem veszik észre. A felügyelőség miatt most utólag szükség volt némi papír beszerzésére, mert mostanság semmi sem a régi. Még szerencse, hogy a tanítványom cége az ASD  szakvéleményt állított ki. Ezzel le van papírozva, azt hiszem. Már csak az a fránya fénykép zavar, ami kikerült a netre, mert az mást mutat. Sokan emiatt morgolódnak, hogy nem is volt olyan romos, meg hogy fel kellett volna újítani. Abból mi haszon lett volna? Nem értenek hozzá. A hatóság, a műemlékvédelem sem. Különben itt az is én vagyok. Ez az én fenségterületem. nem szeretem, ha beleszólnak. Csak bosszantanak.  Főleg most, amikor jobbnál jobb ötleteim vannak. Most erre akkor jeles ismert helyi személyiségek, a baráti klikk felháborodik és adatokat kér. Micsoda dolog, miféle eljárás ez? Én vagyok az elöljáró, nem más. Nem tudom, mit nem értenek azon, hogy hány millióba volt az ágas-házi tranzakció? Nem mindegy nekik? Hát, hogy tegyük jobbá az életünket, ha már a képviselőink is akadékoskodnak?  Még szerencse, hogy a Kulturális Bizottság a kezünkben van, mert ha még ők is rákezdenének, akkor lenne aztán vége a jó világnak!  Mindenesetre megfontoltnak kell lenni mostanság.  A végén a városi lumpenek teljes mezőnye összeáll, és mind azt fogja követelni, hogy a városunk érdekében tessék összefogni! Az egyszerű kisember, az utcai járókelők, az orvosi rendelőkben immár vizit-díjmentesen, – mert eltöröltük! – üldögélő nénikék azt kérik, hogy állítsuk helyre az öregfalubeli rendet.  Mi és demokrata barátaink a város nevében, a magunk érdekében ezt tesszük. Ez a mi rendünk. Rendre tesszük a dolgunkat, de ezeknek semmi sem jó. Állandóan a pénzt lesik. Így nehéz tisztességesnek maradni. Képviselőinkkel rendre együttműködünk. Zoliban, Ernőben és a humán doktorban megbízunk, rájuk számíthatunk. A többiektől pedig csak presszióval tudunk három-négy tartózkodást kicsikarni. Nehéz is így manapság várost vezetni. Ezt nem tudják a piacon. Most is magunkért, a városért teszünk, amikor 4-4,5 milliót elszámolva kifestjük a MÁV aluljárót. Jó pénzért kicseréltetjük az 5 db világítótesztet, és megfelezzük a lépcsőt úgy, hogy egy sléviza lejárót ejtünk. Ez jó bolt, mert visszatérül. A nép meg örüljön, hogy ezt is rendbe tesszük. Ja, hogy nem használják? Meg mit hallok? - másra is jó lenne az a pár millió? Ez akadékoskodás. Ennek mindenki örül, még a MÁV is. Csak hát az ellenzék fütyül be nekünk. Nem fogom ezt így sokáig bírni. Minden az én vállamon fekszik. Ti ezzel az egy kisvárossal sem boldogultok, meg az ellenzékkel sem. Nekem meg még ott a megye, az iskola és plusz itt vagytok Ti is. Olyan emberekre lenne szükség mint a Laja, aki öt helyen is elnököl, egy helyen meg lovagol. Lám, neki még a teniszre is van ideje, pedig a megye sem gondtalan. Én dolgozok helyettetek is, szinte félpénzért. Ti meg egy kis képviselőségbe is belerinyáltok. Alsópakonyon vizetfakasztok, Ócsán tüzet oltok, a megyében sebet tapasztok az étkeztetés terén és a tankönyv piacon, míg a költségvetésben lyukakat foltozok. Aztán itt van az új lakópark azt is én intézem. Magam járok a fővárosba, én ígérem az infrastruktúrát és én viszem a prímet. Még a zsűribe is beülök fapofával bohócnak. Szóval jobb, ha mögém soroltok. Amúgy is csak a Lajában bízhatok, mert Ti olyanok vagytok, mint a nyárfa. Itt cidriztek állandóan. Tudom, aztán persze újra veszekedni fogunk, mert pár ember nem kedvel engem és az engem támogatott vállalkozók mohóságának nincsen határa. Ócsa érdekében mindig más megoldást keresünk. A FÉG-gel is ki járt jól?  Ezután irányítson benneteket a polgármester! – fakadt ki a nagy ember, de egyszusszal mondta tovább - Egymaga kisebbségben, mint az előző ciklusban, majd meglátjuk, mire viszi. A helybeli Fidesz is én vagyok. A hozzám csatolt képviselők, ha számukra is jó, majd kívülről támogatják azt az okos buksit, ha nem jó nektek a mostani rendszer. Háttérbe vonulok. majd meglátjátok mi lesz.  Felkopik az állatok. Visszasírom a titkárságom a KISZ-ben. A népet kell szórakoztatni, nem engem.

Ekkor kihúzta magát, és mint a pityókás ember stabilizálja magát a krimóbeli távozáskor, elhagyta a városbeli dolgozószobát, s hatalomtól ittasan távozván, még hátracsapta a hivatali ajtót és vöröslő arccal durcásan hátat fordított a visszamaradottaknak.

Mint később kiderült, az ócsai szüzek kisebb körei ekkor pisilték össze magukat. Még szerencse, hogy folt nem esett rajtuk.

*